A hit működése
A vallások felől
A minket körbevevő világ hologram, akit a téma mélyebben érdekel, itt találja meg hozzá a kaput. Akit meg az érdekel én ki vagyok, ez az ő kapuja. Lényeg az, úgy a legjobb elképzelni, mint ez a minket körbevevő világ egy holografikus videojáték, amit az elmével lehet vezérelni. Ezt csinálják az ezósok, ám mivel mind valamilyen ősi gyökérből táplálkozik és ugye fenn kell tartani, meg itt az utókor, inkább a grafikai környezet előtti hitelességre törekedtek. Ezért olyan misztikus és titokzatos ott minden. Ám ha mi az elménkben a Terminált hívjuk be, akkor megnyílik az Út az elme-programozás felé. Az elején mindenki egyenlően hozzáfért, de ahogy ugye lenni szokott, valaki előbb utóbb többet akart magának, még lehet, hogy igaza is volt, de aztán - ahogy ugye lenni szokott - a végén kikötöttünk itt, hogy ezt egy világ viszonylag normálisan tudta működtetni. Bár, hogy mi a normális, az csakis nézőpont (és közmegegyezés) kérdése.
A mi normálisnak kinevezett világunkban (ahol azért mindenki önmaga lehetett) a hit legálisan az egyházak alá tartozik. Alá. Ebben te gyerekként bemagolod a miatyánkot, aki a Mennyekben él és ő itt a főnök akkor is, ha egyáltalán nem érzed a segítségét, mert ezt ő nálad úgyis jobban tudja. Szóval van egy istened, bárhogy nevezed (vagy több), aki itt a Főnök. Ez a főnök mondja meg, hogy kiben és miben hiszel. Mivel a külvilág egy hologram, ez nem egy rossz módja annak, hogy keretekkel ellátott világ jöjjön létre, ami a közös hitre alapul. A hologramban amit hiszel, neked az van. A nagy kérdés, hogy társadalmi ellenségként, vagy épp barátként jelensz meg, azaz egy személy váratlan felbukkanása komoly erőszinten az emberek fejében sosem marad középen. Minden csakis attól függ, mit tudsz ész hiszel a világról.
A mi 3D-s világunkat alkotja a racionális agyféltekén egyrészről a másik agyfélteke világának elutasítása, másrészről az ezeket a világokat elválasztó Határvonal. A másik agyféltekén azonban nincs határvonal. Az eredeti japán karatéban csak fehér öv van és fekete. A határokban gondolkodás hozza bele a színeket, amikor az megjelent a világban. Ugyanilyen határok vannak a fejedben, nevezzük őket síkoknak. Az egyik ilyen csík alatt te szilárdan hiszel a tudomány valóságában, ám pont ez a hit akadályoz meg téged abban, hogy a képességeid kitáruljanak. Az egyházak ennek örülnek, mert a tudomány is érdekeltté vált abban, nehogy itt csak úgy valaki self-made god-ként kiemelkedjen. Ami az elme és a hologram interakciójának egy magasabb szintje, mint a kereszt előtt fetrengés. A nagy kihívás ilyenkor az, hogy tudod a belépésed összehangolni a többiek hitével.
Nézzük, egy csomóan hisznek egy égben élő mindenható és mindentudó istenben, akiben nem képesek a kollektív lényt meglátni. De van olyan monoteista hit is, ahol az isten a kollektív lény, ám kurvára kellett oda egy próféta is, aki azonban csak egy darab ember a maga személyiségével, ami 2000 év után már nem biztos, hogy jó ötlet. Innentől minden ilyen vallásban megszűnt mind a tökéletesség, mind a mindentudóság, mert valójában egyik fél sem érti a másikat. Amikor te térdepelve és könyörögve kéred istent és az angyalokat, azok az égvilágon semmit sem értenek abból, amit mondasz nekik, mert inkább a szíveddel kellene eljátszani érzések formájában azt, hogy te gazdag akarsz lenni, hogy megkapd a legjobb nőket/pasikat. Szavakkal nem megy, mert semmit sem értenek belőle. Az álomképeket értik, de a látottakat semmivel sem tudják magyarázni. Aki még mindig azt hiszi, hogy én vagyok a Sátán és inkább az Úr és az angyalok, az ne olvasson tovább.
Négy bekezdést kellett elb*sznom arra a 6-ból, hogy elgondolkoztassalak, hogy legalább egy időre kapcsold le ebből a vallást. Mert ehhez a vallásnak semmi köze nincs. A vallás csak egy emberek közötti közmegegyezés, aminek hite fenntartja mondjuk a Kereszténység appot, ami egy komplex fantasy-környezetet biztosít a hétköznapi valóság mellé. A hologramban amit hiszel, neked az van. Ám nagyon nehéz egyszer csak úgy hirtelen mást hinni, mint addig. Ennek két oka van. Az egyik a hit mélysége, hogy te ezt alapjaiban rengesd meg a Ráció felől, az komoly szakmai bravúr lenne most a részemről. Szóval várni kell, amíg az új hit a mélybe jut, ám mindjárt bele is ütközik egy addig láthatatlan hierarchiába, ahol nem lehet csak úgy elmeprogramozással villogni. Mivel ez egy hierarchia, ami a fizikai világban és a spirituális síkokon (de ugye mondtam, hogy valójában nem léteznek határok) is egyszerre hat rád, ebben nem tudsz csak úgy hirtelen mást hinni. Pontosabban megteheted, mert egyén vagy, ám akkor szembe kell nézni a kollektívával.
Amikor kiszolgáltatottnak érzed magad valami vagy valaki felé, akkor az ő hite nagyban befolyásolja a tiédet. Bár ez egy láthatatlan tudatháló, ami kénytelen a hit felől kapott jelekkel főzni, azért nem ad neked azonnali lehetőséget, mert bele vagy ragadva az ilyen viszonyrendszerekbe. Tehát ha te hirtelen mást hiszel, az a hit megmarad a saját világod határain belül, ha nem szerzel mondjuk tekintélyt. Az Átmenet időszakában még azt mondtam volna, hogy... és most le kellene vágnom itt egy jó hosszú dumát, zömét a 2025.diczig.com-on megtalálod. 2026-tól elég csak ránézned egy képre és már túl is vagyunk rajta. Ha a hologramban amit hiszel, neked az van, nem lehetséges az, hogy a hologram létre is hozta a minket körbevevő spirituális világot? Mert ez egy tudathálózat, aminek te egy végpontja vagy, minden benn zajlik. A külvilág csak egy holografikus vetítés.