Két gondolkodás
A hétköznapi valóságban, amit én játék-játék szintnek nevezek, az emberek mindent kívül értelmeznek. Szó szerint mindent. Isten kívül van. Amikor meghalunk, a lelkünk kifelé távozik. A hologramot csak kívülről lehet tanulmányozni. A helyzet azonban az, hogy ez egy tudati hálózati vetítés, ahol minden ember egy fizikai végpont. Ez azt jelenti, hogy mi technikailag nem is létezünk, illetve pont úgy létezünk, ahogy egy számítógépes kalandjáték karakterei egy valójában nem létező digitális környezetben. Ha nem éreznénk létezőnek az anyagot, nem is lenne értelme ennek a holografikus szimulációnak. Amikor a számítógépeden egy kalandjátékot játszol, gondolkozz a karakterek szemszögéből és akkor megérted a felettes ént és az angyalokat. Ha minden nap játszol a játékkal, majd utána kikapcsolod a gépedet és másnap bekapcsolod, a karakterek szemszögéből létezik a halál?
Amikor ezt a kérdést kutattam, arra jöttem rá, hogy az álom és a halál között egyetlen apró különbség van, az álom után visszatérsz a testedbe és folytatod a játékot. A lélekvándorlás három okból sem pontos fogalom. Az egyik ok az, hogy a lélek mindenhol ott van és nem is köthető személyekhez, tehát vándorolni sem tud. A másik tévedés oka a kinti értelmezés, azaz hogy minden kívül van, pedig ez egy belső tudati vetítés. A harmadik tévedés az 'egy valóság' hite, ami elfeledkezik a párhuzamos valóságokról, ahol vígan élsz tovább, miközben csak az egyikben tűnsz el. A halálkutatás során rájöttem arra, hogy ha egyes szám első személyben vizsgálod, a saját halálodat nem is veszed észre, mert a vezérlés sem a külvilágban van, hanem az agyadban, ami tovább vetíti neked a valóságot. Helyesebb lenne tudatvándorlásról beszélni, ami tulajdonképp biztosítja a folytonosságot és egyénekhez is köthető.
Amikor mi idegen megszállásról beszélünk, akkor azt úgy képzeljük el, hogy jönnek az idegenek fölénk és fondorlatos módon valahogy mágiával ránk telepednek. Persze ilyen megszállás is van, de nem ez a jellemző. Ezek a megszállások a belső csatornán zajlanak és valójában ez nem is megszállás, hanem a másik agyfélteke megnyitása, vagy szélesebbre nyitása. Azért érzed idegennek, mert a játék-játék szinten a karakteredet a racionális agyféltekéd uralja, ami külön személyiséget ad annak a tudat töredéknek, amiből sok van. Hogy ennek mi az oka, arról nehéz lenne egyértelműen beszélni, mert ez az ok függ a látószögedtől, illetve attól, mit tudsz és hiszel a világról. A probléma itt is az anomália, ami úgy megkavarta a dolgokat, hogy még az ezoterikus csoportokban is rosszul tanítják a síkokat. Ne feledkezzünk el arról, hogy még a tudósok között is vannak rossz tudósok, középszerű tudósok és néhány briliáns elme, nincs ez másképp az ezoterikus közösségekben sem. A vallásokat sem azok alapították, akik elérték a tudás egy magasabb szintjét, hanem az utókor, akik alacsonyabb látószögön nem is érthették a magasabbat, illetve azt értették, amit érteni akartak.
Mostanában, a visszatérésemnek ebben a fázisában sokszor hallok olyan figyelmeztetéseket, hogy meg fognak engem ölni, meg hogy túl erősek a leendő ellenfeleim. Ezekre a következőket mondanám. Ha értetted a fentieket, akkor kitalálhattad, hogy engem biztosan nem tudnak megölni, hiszen ha ez egy adott valóságban sikerül, egyes szám első személyben továbbra is élem az életemet immáron egy olyan valóságban, ami semmiben sem különbözik az előzőtől annyi különbséggel, hogy a dimenziószintemből adódóan bármikor visszavetíthetném magam, ha akarnám. Azért nem akarom, mert így rengeteg felesleges munkától szabadulok, elég csak egy beállítás, hogy abból alsóbb világ legyen. Ezek a beállítások az elmében történnek, hiszen a karakterem így egy DNS felépítésű hardver, aminek tetején van a computer, vagyis a holografikus emberi agy. Amikor elvonultam a nagy magányban meditálni, hiszen akkorra már az engem nem értők szemében egy bolond ember voltam, nem tettem mást, mint elkezdtem fejleszteni az agyamat és eljutottam olyan tudatszintekre, ahol jogosulttá váltam ennek a holografikus játéknak az admin szintjeire. Azok a nagy ellenfelek engem kívül látnak és kívül is értelmeznek, az ellenséges mágiát is kívülről küldik rám. Az idegenek, akik angyaloknak adják ki magukat sem tudnak megölni, pedig próbálták. Az ő problémájuk ebben az, hogy ők pedig mindent belülről csinálnak.
Nehéz dolguk van, mert mivel nem szeretik a gondolkodó embereket, akik rációja elég sűrűn bírálja felül a szándékaikat. Ezért olyan embereket keresnek, akik feltétlen hűséget ígérnek a kritika és ellenvélemény nélkül, ám így meg elég nehéz kompetens embernek lenni a tudomány világában. El se tudjátok képzelni, mekkora teljesítmény a részükről az, hogy képesek tök hülye emberekből államfőket csinálni, ám ez egy olyan játék, mint a párkapcsolat, hogy könnyebb megszerezni, mint megtartani. A megtartás mágiával történik, ami a másik agyféltekén olyan szintű alap, mint ezen a matematika, így vezérlik magát a játékot. Van a mágiának az a szintje, ahol létrehozhatók a békés világok a spirituális elnyomással, amik olyan vallási diktatúrák képében jelennek meg, ahol elegánsan elsiklanak afölött, hogy ha valamit elnyomnak, az attól még nem tűnik el, csak a mélyben feszül és majd valamikor a felszínre tör. Feltehetőleg az ősrobbanás is így keletkezhetett a Tudat valamelyik szintjén, ami létrehozta tulajdonképp az anomáliát, amit mi a fizikai univerzumnak nevezünk. A Föld Anomália ezen belül egy másik anomália, ami valójában egy zárt környezet, ahova be lehetett csatornázni a megoldást.
A sok félreértésben talán az egyik legnagyobb az, hogy mindenki a saját látószögén, a saját világára értelmezi a visszatérésemet. Sokat kellett azért harcolnom, hogy engem ezek itt a fejünk fölött elismerjenek istennek, miközben nem is vagyok vallásos és meg sem vagyok keresztelve, mert ezek csak így képesek megérteni, ám csak a saját világukra tudják értelmezni. De én azt a világot nagy ívben leszarom, mert nem azért térek vissza, hogy élő isten legyek, hanem hogy az anomáliából valami értelmes dolgot csináljak, hogy legyen célja és értelme az életnek. Ha valaki bennem az ellenséget látja, jó ha tudja, hogy ez a szimulációs játék úgy működik, hogy 'amit hiszel, neked az van'. Ha valaki ellenem jön, simán győzhet úgy, hogy sikerül engem megölnie, ám az a győzelem felér egy vereséggel, mert alsóbb világból visszakapaszkodni, az akár millió éveket is jelent a 3D-ben. Saját fejlesztésű mágikus keretrendszerem van, kérdezzetek meg egy programozót, hogy egy játékosnak mennyi esélye van a fejlesztővel szemben. Én itt egyáltalán nem gyűjtök híveket! Meg vannak a magam céljai és szempontjai, amit úgysem fog a maga teljességében senki érteni és pont a történelemben látott hibák okán rendkívül szigorú a személyzeti politikám. Akik ugyanis képes mások hibáiból tanulni, az nem lesz rákényszerülve arra, hogy csak a megtapasztalás útján tanuljon.