Megszállás

Az első lépés, ami nélkül ebben az értelmezési rendszerben senki sem léphet tovább, a főképp hollywoodi filmek és más amerikai sorozatok által lefektetett ellenséges és gonosz idegenek képzetének elengedése. Persze nincs kizárva az ilyen támadás lehetősége sem, ám a jelenlegi helyzet ettől teljesen eltér. Egyrészről ennek a holografikus videojátéknak az irányítása a mi szemszögünkből megszállással zajlik, ez így volt a szimuláció indulása óta és most is így történik, csak belezavar az anomália és az ebből kialakuló rivalizálás a fejünk felett. Ezért itt nincs tiszta megszállási helyzet, inkább olyan, mint a Rizikó társasjáték, hogy hol az egyik fél irányít, hol a másik. Amúgy a társasjáték hasonlat nem is rossz, mert ez valójában egy játék, amit az anomáliába keveredő felek szinte mindegyike talán túl komolyan vesz. Ebben a játékban vagyunk mi a karakterek.

Magát a játék komplexitását a mi 3D-s agyunkkal nehezen lehet megérteni. Még nekem is, aki képes a rendszerterv szintjén gondolkodni is azt javasolják, hogy inkább ne bonyolítsam túl, amikor a Játékban vagyok, csak játsszak a megszokott igaz/hamis, barát/ellenség relációkban. A probléma ezzel csak az, hogy akik felettünk vannak, nem szocializálódtak az egyéni tudatok világában, ezért nincs is bennük etikai fék, ami azt jelenti, hogy semmit sem szabad nekik elhinni. Ez a felismerés pár kiábrándító tapasztalat eredménye egy olyan világban, ahol mindenki az előzetes hitedet és bizalmadat kéri. Újabb probléma itt az, hogy a kollektív tudat nehezen érti az egyént, ahogy az egyén sem a kollektívát. Amikor rájöttem, hogy ezeknek fogalmuk sincs, hogy én melyik ember vagyok a sokból, felvetődött az a kérdés is, hogy aki segítőnek nevezi magát, hogyan is értelmezi a segítséget.

Kiderült az is, hogy mivel nem a mi fejünkkel gondolkodnak, hanem a sajátjukéval, minden alapja az, hogy a felmerülő kérdés náluk hogyan van. Eszükbe nem jut a mi környezetünkre illeszteni valamit, ezért egyrészről teljesen téves következtetéseket vonnak le, másrészről így nem a mi világunkat építik, hanem a sajátjukat hozzák ide. Ez pedig nem segítség, hanem tulajdonképp egy katonai támadás attól függetlenül, hogy ezek igen békés lények, hiszen a végeredmény ugyanaz, mint itt egy nagy háború után amit a győztes kényszerít a vesztesre, csak háború nélkül. Illetve mégsem, mert a közben a hathatós közreműködésükkel kitörő háborúk azt a dilettantizmust bizonyítják, amikor az ilyen beavatkozásokhoz szükséges szakértelem hiánya találkozik a társadalmaikra jellemző énközpontú önérzetességgel, ami az egyénekben a felszínre tör. Vannak közöttük azért olyanok is, akiket szakértőknek nevezhetnék, ám abban a szigorú hierarchiában semmit sem tehetnek a főnökkel szemben, aki a legerősebb, a leggazdagabb, a legszebb és persze a legokosabb akkor is, ha amúgy tök hülye.

Az emberiség feletti uralom megszerzésének előkészítése már évszázadok óta zajlik, ennek eredménye a szinte minden vallásban megtalálható leborulás, könyörgés felfelé. Ahogy a 2010 körül láthatóvá váló helyzet mutatja, a hatalom megszerzése ezzel a spirituális háttérrel egyáltalán nem nehéz, ám a megtartása már az. Mivel a mai Föld számos számukra teljesen ismeretlen élethelyzetet tartogat, ahol a szigorú tervet követésben nehezen és rosszul improvizálnak, a velük szembeni fellépés könnyebb a vártnál. Igen ám, de az emberek hitében még mindig ők vannak előnyben, ezért nekem teljesen új útra kellett lépnem, kizárva belőle az embereket és azok hitét. Ez azt jelenti, hogy tőlem nem fogtok olyat látni, hogy mint egy mai Jézus majd elkezdek tömegek elé járulni és híveket gyűjteni, ennek pont az ellenkezője zajlik. Ezeknek a weboldalaknak sem az a célja, hogy tömegekhez szóljon, mint inkább az, hogy hiába gondolom én így, nem zárhatom el az utat az a pár ember elől, akik képes ezeket megérteni, elfogadni és hajlandó is felvállalni az ezzel járó bonyodalmakat és kellemetlenségeket.

A helyzet az, hogy a mai emberiségnek csak egy elenyésző része számít itt őslakosnak, a többi olyan magasabb dimenziós lények 3D-s emberi alakjai, akiket a felettünk lévők nem külön fajnak tekintenek, hanem a saját részüknek. Ezért téves a gonosz, harcias és vad idegen-kép, akik az emberekre támadnak, ilyen eszükben sincs. A mai világban élő emberek nehezen értenék meg, milyen egy kollektív társadalomban élni, mert bár vannak olyan országok, ahol ezt már megvalósították (Észak-Korea, Afganisztán és még pár diktatúra), mégsem sikerült a kollektív tudatot annak teljességében lehozni, mert ez a világ egy objektív valóság, amit a racionális agyfélteke, azaz az egyéni környezet vetít. Hiába szerzik meg az USA elnöki székét, vagy Kínáét, Oroszországét, a népet nem tudják úgy irányítani, mint otthon teszik. Otthon rendelkezésre áll a szellemi szintekről kapott spirituális hatalom, ami ott a mindennapok része, itt azonban nem hisznek az emberek benne, ezért az az elnöki szék sohasem stabil. Előbb utóbb megjelenik a paranoia, amikor mindenkiben ellenséget látnak, a józan ész már rég nincs jelen a kiiktatott ráció miatt, a helyzet pedig a katasztrófa felé tart, ám még ekkor sem képesek lemondani a hatalomról.

Nehéz erről a témáról a maga teljességében beszélni, ezért is szenteltem neki külön weboldalt. Előttem áll a 2026-os év, amiben darabokból kísérlem meg összerakni a nagyobb képet. Ezt az írást itt sem fogja megérteni mindenki, de talán akad pár ember, aki ráérez a lényegre és elkapja azt a hangulatot, ami a belépő ebbe a világba, ahol megkíséreljük rendbe tenni a világot úgy, hogy ennek a legnagyobb akadályát már azok jelentik, akik eredetileg ilyen minőségben érkeztek. Mivel nekik elég sekély a minket felnőtté tévő racionális agyféltekéjük, inkább olyanok, mint a gyerekek (amúgy ugyanezt mondják ránk is) és mivel a világukból hiányzik a mi viselkedésünket alapjaiban meghatározó pénz, teljesen más dolgok számítanak náluk fontosnak. Ám amikor megjelennek itt egy emberben, mindennek az ellenkezőjét teszik, mint amiről fentről prédikálnak, mert bár nagyon sok dolognak képesek ellenállni, kettő biztosan nincs közöttük, a kísértés és a csábítás.